07 feb Találkozásom a Tec világával 3.
…hát nem felejtette el…
…de fogjuk fel úgy, hogy ez is a “kiképzés” része…
Még szerencse, hogy bízik bennem a kedvesem….és hogy becsületes képem van!
🙂
A megbeszéltek szerint a következő alkalommal már az uszodában találkozik a csapatunk!
Nem kis feltűnést keltünk a fürdőzők között, amikor felvonulunk öten, nagyjából 300 kiló búvár felszereléssel!
Becipelni sem volt egyszerű, de felvenni sem az! Mire végzünk, majdnem dobunk egy hátast!
A súlytól és a melegtől! Hiába na, a szárazruhának vannak azért hátrányai is!
Na végre! Irány a 4m mély medence!
Itt majdnem sikerül még egy “hátast” dobnom! Na, ja! Ez mégis csak közel hatvan kiló felszerelés!
Minden új a számomra!
A szárazruha, a dupla palack, a stage-ek, a hosszú cső, a lámpa, az uszony …minden!
Nincs mese! Tényleg újra meg kell tanulnom búvárkodni!
Kezdjük az alapokkal!
Lebegés.
Fogod a búvár komputered, leteszed a medence aljára és lebegsz fölötte. (plusz-mínusz 30 cm lehet max. minden irányban a kitérésed)
A gyakorlat tök egyszerű! Hát nem?
…hát NEM!
Próbálkozom,próbálkozom, de valahogy mindig sikerül elúsznom, átúsznom a céltárgy fölött!
…nem megy!
Persze meg tudom magyarázni magamnak…
- az új testhelyzet
- a rengeteg új felszerelés
- a nemrég műtött térdem
- a több száz merülés, ami benne van a lábamba
…de az igazság az, hogy mégiscsak bénázom!
Kívülről nézve biztosan szánalmas és nevetséges – villan át az agyamon.
Ránézek az oktatómra és hát….igen…Szemmel láthatóan jól mulat rajtunk!
Nem baj! Nem lesz ez mindig így!
….és tényleg…egy idő után már nem annyira mosolyog!
Gyerünk! Gyúrjunk vazze! Ezért vagyunk itt!
Basszus! Lebegés közben figyelni kellene az oktatónkra nem pedig körbe úszni kétszer a medencét!!!
Muszáj igyekeznem, mert rengeteg még a tanulni való!
- hátrafelé úszás
- helikopter forduló
- S-drill
- lámpa kezelés
- stage kezelés
- bója lövés
- vészhelyzeti eljárások
…hogy csak néhányat említsek…
Bele kell húzni, mert pár nap és indulunk ki Dahab-ba! Ott fogjuk befejezni a tanfolyamot egy vizsgával!
A víz alatt eltöltött két- három óra éppen olyan gyorsan elszalad, mint az a pár nap az indulásig!
A repülőtéren mindenki izgatottan várja a beszállást! Duplán is izgulunk!
Egyrészt az utazás mindig is izgalommal tölt el, másrészt izgulhatunk a súlyhatár miatt is!
Technikai felszereléssel beleférni a 20 kilós súlyhatárba képtelenség!!!
Megoldjuk! A magyar ember találékony! A búvár ember is! A kettő együtt meg pláne!
A lényeg az, hogy fent vagyunk a gépen!
Mindenki próbál elhelyezkedni. A stewardes kisasszony – minden igyekezetünk ellenére – próbál előzékenyen segíteni. A kézi poggyászt majd Ő felrakja a helyére – mondja, majd vörös fejjel, kigúvadó szemekkel konstatálja, hogy meg sem tudja mozdítani a kis hátizsákot!
Gyula sietve érkezik, hogy megelőzze a bajt és feltegye a helyére a csomagot és nagy lendülettel…
letépi a hátizsák fülét!
Vinnyogva röhögünk!
Hiába no! A húsz kiló az húsz kiló, még ha kicsire is van összeszorítva!!!
…már csak ezt éljük túl, na meg a leszállást!
🙂
folyt. köv.
Fekete Attila